Szevasz Bátyó,
bocs, hogy nem írtam egy betűt se, de el voltam havazva, meg
netem is csak éppenhogy van.
Na, az volt, hogy meg kellett érkeznem vasárnap este 6-ig, különben
nem tudok bemenni vagy mi. ideértem bazz 18:00-ra (mondjuk adtam is
neki rendesen, Fabia meglepődhetett kissé), de sehol senki, meg be van
zárva. mondom, anyád, kocsiban alvás lesz? aztán volt itt pár
kaputelefon, az utolsóra nagy nehezen reagáltak, mondom, mi van,
baszki, itt vagyok hatra. mondja, hogy ach nei zovizo net as komss net
gar net. mondom, anyád, indítom vissza a kocsit, hogy ki ne hűljön, de
aztán csak belátta, hogy egyszerűen megfeledkeztek rólam, pedig
tényleg volt foglalás.
na, hétfőn hulla fáradtan mentem be, tudod ez a szokásos jópofizás
ötven emberrel, hogy hallo ich bin Bela aus Ungarn, és hogy milyen
jó, erre meg ők ötvenedszerre is, hogy kon-do-ro-schi? és néznek rám,
mintha épp megnyerték volna a Kazinczy szépkiejétsi versenyt, én meg
nem akarom letörni őket, hogy németül se tudtok rendesen, baszkikáim,
úgyhogy mondom, ja, ganz gut.
aztán természetesen kijött rajtam is a kórság, amiben van némi szerepe
a kedd esti kollegákkalsörözésnek is. mondjuk az egy vicc, hogy itt
tudatosult bennem aznap, hogy Stuttgart-Barcelona meccs lesz. azért
kocsmában megnéztük. én mondjuk a Barcát tettem meg 1:3-ra, úgyhogy
amikor egyenlített Ibrahimovics, nem mertem őszintén örülni, mert még
megkéselnek a köcsög svábok, úgyhogy mondtam jó hangosan, hogy
Scheisskerl, és ezzel be is loptam magamat a sporttársak szívébe.
szerdára viszont olyan náthás lettem, mint a szar, elmentem az
Apotheke-be, vettem ilyen izéket, meg az egyik magyar kollega ajánlott
Erkältungstee-t, és valami tényleg hatott, mert 2 nap alatt
kihevertem. jó, mondjuk tényleg hevertem is: 10-11 órákat aludtam.
ja, meg úgy volt, hogy szerdán találkozok Gyurkával, de mondtam neki,
hogy szét vagyok baszódva, úgyhogy eltoltuk szombatra. kíváncsi vagyok már
a fejére, nem láttam vagy ezer éve.
meg elkezdtem kicsit a lakáskereső projektet is, elvileg van is egy
itt a faluban valami studenttel egy két szobás lakás, és hát erősen
gondolkodom rajta. mert igazából buli ide vagy oda, hétköznapból van
több egy évben, akkor meg inkább jó ha közel lakom. azt nem tudom
eldönteni ugyanis, hogy mit utálok jobban: órákat tölteni utazással,
vagy itt megrohadni Svábfalván. Ja, ugye főzni nem lehet a hotelben,
úh. minden vacsorám improvizatív jellegű. múltkor lesétáltam a
"belvárosba", találtam egy pizzeriát, bemegyek, érted az mégiscsak egy
olyan fiatalos kajálda, oszt mintha Tante Ursula 80. szülinapi bulija
lenne, tele vénasszonnyal, és ebben a fos sváb dialektusban
pletykálnak. vááá.
úgyhogy hát ez van, de innen a hotelből meg mihamarabb menni kéne,
úgyhogy folytatom is az albikeresést.
Öcséd
