Az előző történet ott szakadt félbe, hogy értékeinkben megfogyva bár, de törve nem egy időre feladtuk állásainkat a Nyárádkán, hogy másnap a Specialistával térjünk vissza, és bevessük a nehézbúvárságot is. Ezúttal minden rendben indult, beleértve magunkat is, bár négy óra már elmúlt, mikor elhagytunk a várost. Talán csak megszokásból indultunk tovább, hiszen az egy napra eső tiszavalki kirándulások száma így elérte (s később látni fogjuk, hogy meg is haladja) a bűvös egyet.

Tennünk kellett még egy gyors mályi kitérőt a Specialista bázisára, ahol magunkhoz vettünk 1,2 köbméter levegőt (nitrogén és oxigén speciális arányú keveréke), amit előbb gondos kezek belegyömöszöltek egy 6 literes palackba. A haditerv az volt, hogy a tegnapi csatavesztés helyszínére visszatérve, a búvárszázadot bevetve felkutatjuk és felhozzuk a hátramaradt technikai felszerelést, ami egy, azaz 1 darab mobiltelefon.

Vidáman telt az út a célig, már tudom fejből a falukat is: Autópálya, Egerlövő, Borsodivánka, Négyes, Tiszavalk. Megérkezünk, gatyacsere és tankolás után, a szúnyogfelhőkön átvágva vízre is szálltunk, és reményekkel telve haladtunk a cél felé, amit a már említett körte alakú fészek jelölt szakadatlanul.

A Specialista és a Kapitány

Útközben a Specialista elkezdte összeszerelni a felszerelést, a Kapitány kormányozta a flotta vezérhajóját, a Tudósító pedig kamerázott. Kisvártatva a hajó tatja felől elégedetlenkedő sziszegés, majd kifejezetten bosszankodó bazmegolás törte meg a természet csendjét. A Specialista meglepetten tapasztalta ugyanis, hogy felszerelése nem kompatibilis az oxigénpalack kiömlőnyílásának csatlakozójával, így az egész használati értéke lecsökkent egy nagy, nehéz, hengeres test szintjére, amit viszont kiválóan tudtunk volna hasznosítani rabló- vagy cápatámadás esetén. Például. Namost ott a nádas közepén még az előbbi esemény bekövetkezése is elhanyagolható valószínűséggel bírt, az utóbbit podig azonnal kizártuk, így bazmegelésben csatlakoztunk a Specialistához. De nem adtuk ám fel ilyen könnyen! A Specialista ugyanis megpróbálkozott a lehetetlennel: halált megvető bátorságáról tanúbizonyságot téve lemerült szabad tüdővel. Újra és újra. A vízben feloldott (és idővel alaposan felkavart) trutymó azonban a mentést egyre kilátástalanabbá tette, így be kellett látnunk, hogy palack nélkül végképp nem megyünk semmire. A nap is kezdett lebukni a horizonton, így visszavonultunk újra, a szúnyogok immár csaknem áthatolhatatlan fátylán keresztül. Szinte a csukott kocsiajtón keresztül ugráltunk be az autóba, és akkor az az X-aktás epizód jutott eszembe, amikor az erdő közepén megtámadta Mulderéket egy csomó fenyegetően zöld rovar.

Ezen a ponton mindenki bizonnyal feladta volna a küzdelmet, de kis különítményünk nem ilyen kiképzést kapott. Palackot kellett szereznünk valahonnan. Bárhonnan. Egy alföldi kis falu határában honnan szerezhet az ember palackot?
...honnan?
...vajon honnan?
 És ekkor jött a Kapitány kiváló ötlete, hogy a tűzoltóknak bizonyosan van! Tűzoltóság pedig Mezőkövesden van, ami igazán nem nagy távolság a misszió súlyát tekintve. Emellett az is igen fontos érv volt, hogy a tűzoltóság ugye non-stop létesítmény. Szívünkben kétségekkel teve bár, de irány Mezőkövesd!

Local Communication GPS (kérdezősködés) segítségével csakhamar megtaláltuk az ojjektumot, majd benne a szolgálatvezetőt. Elmeséltük neki missziónk lényegét és a felszerelés részei közt tapasztalt összeférhetetlenséget, kérve arra, hogy lehetőségeihez mérten próbálja meg feloldani ezt az inkompatibilitást, azaz adjon má egy palackot légyszi-légyszi. Legnagyobb meglepetésünkre a derék lánglovag ellenkezésnek még jelét sem mutatva beinvitált minket a raktárba, bár közben jelezte, hogy valószínűleg az ő palackjaik sem lesznek alkalmasabbak, mint a miénk. De azért hátha. Hát tényleg nem. Ekkorra odagyűlt még néhány kolléga, hogy mégis mivan, és némi hümmögés meg sajnálkozás után felvetették, hogy akkor most adjuk oda az egész felszerelést nyomásszabályzóval meg maszkkal együtt? Hát, adjuk, na. Legalább végre ki lesz próbálva, hogy működik víz alatt. Hopp. Itt éreztük, hogy nem remélt fordulatot kezd venni a dolog, bár azért némi aggodalommal töltött el bennünket, hogy a mi Speciaistánk lesz a tesztpilóta. (Mondjuk jobban visszagondolva, engem ez nem is annyira izgatott.) Azért kisvártatva megnyugtattak minket, hogy már egyszer valakik talán próbálták medencében, vagy valahol. Állítólag. De nem lesz gond, vigyétek nyugodtan. Gondoltuk, majd kérnek cserébe egy személyit, vagy pénzt, vagy valamit, de semmi. Vigyétek, sok sikert, de még ma hozzátok vissza. Ennyi. Erősen koncentráltam, hogy el ne röhögjem magam részint a kövesdi tűzoltók jóindulatán meghatódva, részint pedig azon, ahogy a Specialista kinézett abban a cuccban. Kövesdi tűzoltók, max riszpekt!

Meglehetősen vidám hangulatban tértünk tehát vissza immár két nap alatt harmadszorra a sajnálatos augusztusi események helyszínére. Az idő azonban ellenünk dolgozott. A nap eltűnt a horizont alatt, a szúnyogok egy elsöpő invázióval teljesen felügyeletük alá vonták a környéket, a telihold baljós fénye csillogott az éjszínű habokon. Mi azonban a veszély képébe röhögve törtünk előre az alkonyaton és az összefüggő szúnyogfelhőn keresztül. Ismét elérve a megjelölt helyet, a Specialista alámerült, a Kapitány és a Tudósító pedig a felszínen tartotta a frontot a vérszívó rovarokkal egyre kilátástalanabb közelharcot vívva. Fél óra sikertelen keresés után azonban kifogyott a levegő a palackból, szarrá csípkedve segítettük vissza a tűzoltó cucctól immár valóban nehéz búvárt a hajóba, és csalódottan vettük tudomásul a második mentő expedíció sikertelenségét.

A Specialista munka közben

Rekordsebességgel kötöttünk ki, és ugráltunk vissza a megváltást jelentő autóba. Jófejségből még visszavittük a tűzoltóknak a kölcsöncuccot, mi megköszöntük, ők sajnálkoztak, végül Miskolc irányába állítottuk a szekerünk rúdját, és óvatos gázfröccsel hazaindultunk.

Sikertelenül, de nem tanulságok nélkül zárult tehát expedíciónk. Ezeket a tanulságokat a következőképpen foglalja össze a Tudósító:
- borulékony hajóba kolbásszal vagy telefonnal soha ne szállj be. de a kettővel együtt semmiképp.
- nem lehetsz elég gyakorlott Specialista ahhoz, hogy kihagyhasd a felszerelés indulás előtti ellenőrzését
- a tűzoltók hihetetlenül jó fejek, bármikor szívesen segítenek (ha épp nincs tűz valahol a közelben - gondolom)
- zavaros vízben a búvárlámpa hasztalan, de a halakat biztos jól szórakoztatja a lézershow

A telefon pedig azóta is ott fekszik valahol a Nyárádka medrében a tenyérnyi kagylók között az iszapba fúródva...